www.alphaville.hu

[Julius]

Sziasztok!
Ide várjuk a www.alphaville.hu -val kapcsolatos kéréseket, észrevételeket és ötleteket!

[Julius]

Hétfőtől, ha minden rendben van, akkor egy teljesen új WEB oldallal jelentkezünk. Sok-sok meglepetéssel!!!

[Julius]

Hát eljött végre ez is!

Heltai Ákos barátunk segítségével és aktív közreműködésével, megújult és megfrissült a www.alphaville.hu oldalunk!

Vegyétek birtokba a "szájtot"!

Vélemények és ötletek jöhetnek!


Julius[/url]

[valaci]

Sziasztok!

Nahh, kezd alakulni az oldal, szerintem mindenki örömére!

Csak így tovább!

Laci
_________________
valaci

[Tor Salqvist]

Szerintem nagyon klassz lett az új oldal...
Mondjuk ma estére valami hiba lépett fel, a főoldal elcsúszott... de délután még szuper volt...

[Julius]

[Tor Salqvist]

Az alphaville.atw.hu teljesen megszűnt, s még a fórum is ide fog költözni???
Azért az is jó oldal volt, kicsit sajnálom! De ez az új oldal tényleg szuper, nemhiába tetszett Mariannak is...

[Vendég]

Szia Tor,

Nem történt semmi különös, csak a régi, free címrôl átköltöztünk az officialra.
Ne aggódj, részben én csinálom ezt is, de sajnos a régi fórum menthetetlen, nem lehet archiválni, de azért megoldjuk, ne aggódj...

S.M.I.L.E

[vafe]

Szia SMILE,

volt egy kis idöm mostansag belenezni az oldalba, es az amit eddig lattam igazan lenyügözött.
Egy apro hiba van a Downloads szektorban (is), a Forever young tv-fellepes nem a Salvation, hanem meg a Prostitute idöszakbol valo 1994-böl.

[vafe]

A letölthetö videokkal kapcsolatban szeretnem elmondani, hogy a SLAM-nek nem ez a Zenebutikban is jätszott verzioja. Az egy garäzsban jätszodik, regi autok között. Valahol nekem is megvan. Az az egyik legjobb AV tv-fellepes, amit valaha lättam. Ez, ami itt letölthetö, egy mäsik tv szereples volt, de ketseg kivül ezt jätszottäk a legtöbbet a külföldi adok, mär amolyan "majdnem" video lett velöle.
Ja, es köszi a Jet Set-nek, Känguru tv-showban anno lement verziojät! Ebben tökeletesen lätszik, hogy az AV egy profi amatör zenekar volt. Nezd csak meg Colette szintijätekät! Zseniälis! De en nagyon szeretem!

[S.M.I.L.E]

Gondolom, észrevettétek, hogy átmenetileg leszedtem a download-szekciót. Claudia kérése volt.
Aki akarta, eddig úgyis letölthetett bármit...

[carol master]

Tetszik ez a váltakozó belépő kép!!!!

[Vendég]

OK, itt van, eléggé összecsaptam ennyi időm volt:

A foci Vb árnyékában találkozott 2006. 06. 17-én számos látogató egy egészen sajátságos ünnepen. A rendezvény a Westfalenstadion mellett levő Westfallenhalleben volt, ahol több neves sztárt ünnepeltek a 80-as évekből mint Limahl, Sandra vagy az AV.
Hamar világossá vált, hogy nemzetközi közönség látogatott a Westfallenhallebe. Pl. egy úr az első sorban svéd pólóban és Limahl poszterrel felfegyverkezve már a műsorvezető üdvözlésekor hangosan ordította, hogy „I’m from Sweden“. erre a „So have a nice time anyway.“ választ kapta, és az este elkezdőthetett…

Bad Boys Blue (összefoglaló)

Két szőke háttérénekessel érkeztek a színpadra, és bár a többség nem őket várta jó show-t csináltak. Különösen pozitív volt számára John McInerney élő éneke, a hölgyeknek az első sorokban Carlos Ferreira, tánca tetszett, meg is jegyezték, hogy jól néz ki. Nagyon jó kapcsolatot tartottak a közönséggel. Az ismert számaikat játszották: a „You’re a woman“ Remixével kezdtek, utána a Lady in black, Pretty young girl on my mind és a Queen of hearts. Következett, majd a Bridge of heartaches-al zártak.

Limahl: (innen teljes fordítás)

Ekkor az első sor megtelt az Ex-Kajagoogoo énekes rajongóival, aki a következő 45 percben igazi hangulatot teremtett. Ezt a frissen szőkített angol nem csak német tudásával, egy táncos csapat támogatásával és saját dalaival, mint pl. az új sláger Tell me why vagy az örökzöld Too shy érte el, hanem egy 80-as évek egyveleggel is, mely végül is a show mottója volt. Egy kis Real Thing You to me are everything egy kevés Jimmy Sommerville I Never Can Say Goodbye, az egész megfűszerezve egy csipet Soulsisterrel I keep on searching és Limahl kezében tartotta a nézőket. Ismét bebizonyította, hogy több mint 25 év alatt semmit sem vesztett a kifejezőerejéből. Viccben is megtalálta néhány vendég a számítását, amikor Limahl egy régi fotót mutatott a hallgatóságnak és megkérdezte, ki viselt korábban ilyen fizurát… Ha megkérdezik, ki élvezte a legjobban ezen az estén az előadás először a svédet (lásd fenn) kell említeni, aki a posztert leporolta. Olyan számok következtek, mint a Still in Love vagy Neverending Story és egy további Medley Just can´t get enough, Tainted Love, mielőtt a szimpatikus szőke a Tell me why ismételt előadása után elhagyta Westfalenhalle színpadát. Számomra ez volt ennek a 80-as évek fesztiválnak a csúcspontja.

Sandra:

Ekkor Sandra lépett a színpadra. A sikeres énekesnő, aki éppen a visszatérő lemezén dolgozik, - amely inkább rockosan fog hangzani - Dortmundban adott helyt ritka fellépései egyikének. Ez a jelenlévő koncertlátogatók többségét lázba hozta, mert a csarnok és a fotósárok is újra észrevehetően megtelt. Az első sorokban plakátokat, virágokat, fényképeket és plüssállatkákat lobogtattak mialatt hangos taps közepett Sandra a színpadra lépett, és az előadását az egyik legnagyobb sikerével a Maria Magdalena-val megnyitotta. De természetesen a többi slágerről sem feledkeztek el. Mindegy hogy Stop for a minute, Hey little girl, High in emotion, Everlasting love vagy In the heat of the night,a jelenjevő közönség énekelt táncolt és lelkesen ünnepelte Sandrát.
Sandra szintén jókedvű és energikus volt.
De a Loreen-el komolyabb hangot ütött meg. Egy barátnőjének ajánlotta ezt a dalt, aki hosszú küzdelem után vesztette el a csatáját drogfüggősége ellen.
Mikor az állítólagos utolsó szám a Hirosim” elhangzott Sandra elhagyta a színpadot, de csak azért, hogy röviddel később frenetikus ünneplésre és ráadáskiáltásokra visszatérjen. Ismét felhangzott a Maria Magdalena mely keretet adott a jól sikerült koncertnek. Elégedetten hagyta el Sandra a színpadot és a közönség nem kis része a Westfalenhallét.

Howard Jones:

A hangulatbarométer érézhetően süllyedt amikor Howard Jones a színpadra lépett. Ez nem az angol teljesítményén múlott, hanem a tényen, hogy közönség nem tudott mit kezdeni progresszív szintipopjával. Howard Jones - aki néhány technikai problémától eltekinve kézben tartotta a szintetizátorparkját - számomra az este legjobb teljesítményét nyújotta, akkor is a közönség a What is Love előadásán kívül ezt nem értékelte. Hátrányos volt az is, hogy a szimpatikusnak ható Jones nem keresett kapcsolatot a közönséggel és szinte semmit sem mondott. (Welcome to the future / Got to know you well) Így Howard Jones szűk 40 perc után átadta a helyét az este főszámának…

AV:

Valamennyivel jobban megtelt a Westfalenhalle, de nem annyira, mint amennyire ennek az eredményes és szimpatikus együttesnek kívánni lehetne.
AV volt a Headline ezen az estén, és Howard Jones számítógépei és szintetizátorai mellett az első együttes amely hangszerekkel lépett a színpadra. A hangzásban gitárral, basszussal és dobokkal elért üdvözlendő változás mellett MG jellegzetes változatos hangja állt a középpontban.
Egyike volt az AV rendkívül ritka fellépéseinek hogy - néhány kivételtől eltekintve - 10 éves színpadabsztinencia után elvarázsoljon régi és új slágereivel. Sajnos megfigyelhető volt, hogy a jelenlévő közönség az újabb darabokkal mint pl. a Wishful thinking nem tudott sokat kezdeni. Tulajdonképpen kár! Én a magam részéről mindig jónak tartom, ha egy együttes nem marad meg a régi állapotában, hanem folyamatosan továbbfejlődik, illetve újat talál ki. Biztosan egyszerűbb lenne a sikeres dalstruktúrákhoz mindig visszatérni, de szerintem ez unalmasabb is lenne.
AV-n világosan látható volt, hogy az új anyagokban ők is nagy örömüket lelik. Önbizalommal, energikusan, magával ragadóan adják elő őket. De természetesen nem hanyagolták el az együttes régebbi sikereit sem a jelenlévő rajongók örömére. Mindegy, hogy Sounds like a melody, The Jet Set vagy Big in Japan, a közönség ünnepelte az AV-t mint a 80-as évek sztárját, tapsolt, táncolt és hangosan énekelt.
A dalokat egyénileg készített filmek támogatták, melyet a háttérben vetítettek. Különösen szembeötlő volt a film a Big in Japan-hoz, ahol Fräulein (kisasszony) -beli stílusos japán magazinrajzokat a legkülönbözőbb S/M-Bondage-helyzetekben (rabszolgaság/szolgaság??? Angolosok, mit jelent?) mutatták. Az AV jó zenéje mellé egy csipet társadalomkritikát is kaphattunk. Részemről még egy plusszpont a vetítésért.
A csúcspont természetesen FY volt, amibe az ember valóban beleborzongott. Könnyek szöktek a szemembe, amikor a természetesen idősebb Marian brilliánsan és rendkívül érzelmesen énelkelte a „Forever young, I want to be forever young, do you really want to live forever...“ sorokat.
Csak remélhetjük, hogy az AV nem vár ismét 10 évet a köbevetkező turnéval!
Egy utolsó ráadás után a közönséget a dortmundi éjszakába engedték, és mindenki az halkan dúdolta a saját ma esti kedvencét.
Egy kellemes hangulatú változatos este volt mögöttünk. Sokan tobzódtak a régi emlékeikben, és úgy gondolták, hogy anno a 80-as években valahogy egészen másképp volt a tini-sztárokkal, mint manapság…


Magánvélemény: Ez sem töltött sok időt anyaggyűjtéssel az biztos! Még hogy 10 éve alig léptek fel! Talán inkább az első 10 évben! Neki még a Wishful is új! De nem bántom tovább legalább nem szemétkedett, és azt írta le amit látott.
SMILE, Csaba: miféle népség gyűlt ott össze?

[Voyager]

Bocs ez én voltam, ha megoldható tegyétek át a koncertekhez. Köszi.

[S.M.I.L.E]

Köszönjük a fordítást!

Valóban elég furcsa volt a közönség... a sok csúszás miatt elég későn kezdett az AV, a koncert vége bőven éjfél utánra tolódott, és sokan fontosabbnak tartották az utolsó metró elérését, mint a koncertet...